Maradva az óriásoknál, a január 5.-i estén a Deneb után még az Aldebarant tanulmányoztam. Nem zenitben, de azért igen magasan volt megtalálható éjfél tájban. Még az erős holdfény dacára is, jó pár csillag fért bele a közel 2°-os látómezőbe rajta kívül.
0.8 mg-s, mélynarancs színű színű csillag, bár a színe nekem nem jött át.Felületi hőmérséklete 4000-4700 K körüli. A Denebhez hasonlóan, az alfa Tauri is a héliumátalakulás fázisában jár. Érdekesség, hogy Edmund Halley, amikor 1718-ban a csillagok sajátmozgását bizonyította, egyik "tesztalanya" épp az Aldebaran volt. 2000 év alatt 7 fokpercet halad /a Hold átmérő negyed része/, ami egy emberöltőt alapul véve szóra sem érdemes, csillagászati értelemben mégis rendkívül gyorsan távolodik tőlünk. Van egy 14 magnitúdós társa is egészen szoros, 31"-es távolságra tőle. Ráadásul még változócsillagnak is mérték, egészen elenyésző, tizedekben mérhető a fényességváltozása amplitúdója.
Igazi óriás, átmérője a Napénak negyvenszerese, szinte a Merkúrig is elérne.
Igazi óriás, átmérője a Napénak negyvenszerese, szinte a Merkúrig is elérne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése