A gamma és delta Trianguli

 A mai este, közepesen jó ég mellett a Triangulum csillagképet próbáltam közelebbről meglesni. A Háromszög kis kiterjedésű, igazán fényes komponensekkel nem rendelkezik, így nehezebben észrevehető, de a sarkai azért alkalmas kiindulópontok.

 

Október végén, este kilenc óra tájt a nyugati égen található. Ahogy az ábrán is látszik, a gamma és delta, kicsit fényesebb alkotói, igen közel vannak egymáshoz, gyakorlatilag egy látómezőbe befogható a kettő. Ezt kihasználva örökítettem meg őket, a gammát középre állítva nagyon szép látvány tárult elém. 

Ahogy látható, szinte egy vonalat képez a középső gamma /HIP 10670/, a delta és 7 Trianguli, majdhogynem egyforma fényesnek találtam őket. A gamma 112 fényévre van, 4 magnitúdós csillag. Viszonylag fiatal, mintegy 300 millió éves, közel háromszoros naptömegű, forró, 9440 K hőmérsékletű, fehér csillag. Igen gyorsan forog, ha oda tudnánk menni, valószínűleg kis mértékben lapultnak találnánk. A csillagászok egy poros törmelékkorongot is azonosítottak körülötte. Már csak én feltételezem, hogy azokban a törmelékekben talán exoplanéta is megbújhat, de ez a jövő titka. Néhány halványabb csillag szintén rákerült a rajzomra, amik többnyire 8 mg körüliek voltak.

Az Ikrek alfája: Castor

Jellegzetes, szabad szemmel könnyen azonosítható csillagkép a közel egyforma fényes, és egymáshoz igen közeli két főcsillagáról. Az Ikrek elnevezés is innen eredhet. Ezen az estén őket vettem tüzetesebben szemügyre.
A bétáját, Polluxot, és annak csillagkörnyezetét nem találtam különösebben érdekesnek, így inkább a Castorra ugrottam át. Már csak azért is, mert kettőscsillag, sőt többszörös rendszer, abban bíztam, hogy sikerül felbontanom.
Az Alfa Geminorum 1,58 mg, párja 3 magnitúdós, 1970-ben 2 ívmásodpercre voltak egymástól, ami

2017-re 6 ívmásodpercre nőtt. További négy komponens is tartozik a rendszerbe, ezek is szoros spektroszkópiai kettősök. Együttes fényességük adja, az imént említett 1,58 magnitúdót. Távolsága 51 fényév.
30x-os nagyítással jó pár fényesebb, halványabb csillag is bekerült a látómezőbe, de a Castor nem
bomlott. 50x-es nagyításra álltam át, ami szintén eredménytelen volt. További nagyítást már nem reszkíroztam, az esztétikai látvány kárára ment volna.

Végül érdemes megnézni Szamosvári Zsolt esztergomi rajzát.

Amellett, hogy kevésbé fényszennyezett helyről észlelhetett, főleg a nagyobb teleszkópja tette lehetővé az Alfa Gem felbontását. Leírása szerint 80x-os nagyításon nagyon szűken bomlott, viszont 111x-en már egyértelműen elváltak a csillagok. Gratulálunk neki! ✌

Csillagászati kifejezések gyűjteménye

 Abszolút magnitúdó/ fényesség: A csillagok luminozitását akkor tudjuk összehasonlítani, ha látszó fényességükből kiszámítjuk, milyen fényesek lennének 10 parszek távolságból, /a csillagászok által vett egyezményes távolságból/. Utóbbit nevezzük abszolút, valódi fényességnek. Alább a Sirius, illetve a Nagy Kutya csillagképet véve példának, távcsövön keresztül a csillagok fényessége, a bal oldali ábrának megfelelő, látszólagos képet mutatja.

https://skyandtelescope.org/wp-content/uploads/Sirius_Mags_m.gif

Jobb oldalon már minden egyes csillag, egységesen 10 parszekre van számolva, ezzel egy egészen különböző, ám valódi, abszolút fényességérték jön ki.
Afélium/naptávolpont: A Nap körül keringő égitest pályájának a Nap középpontjától legtávolabbi pontja. Földünk júliusban éri el a Naphoz legtávolabbi pontját (afelion). Távolsága ekkor 152,1 millió kilométer, majdnem 5 millió kilométerrel távolabb van, mint a napközelpont (perihélium) idején.

Albedo /fényvisszaverő képesség/: Saját fénnyel nem rendelkező testnek az az adata, amely megmutatja, hogy a test a rá eső fényből mennyit ver vissza. A fényt tökéletesen visszaverő fehér felület albedója 1, a fényt teljesen elnyelő felszíné 0. A fehér papír albedója 0.7, azaz a ráeső fény 70 %-át visszaveri. A Hold, bármennyire is fényes, az albedója 0.07, azaz olyan sötét, mint a korom. A Föld átlagos albedója /a különböző felszíni alakzatok átlaga/ 0,3 /30%/.
Állatöv: A Föld kering a Nap körül, ezért a Földről nézve a Nap elmozdul az égen a csillagok háttere előtt. Ezt persze nem látjuk, mert a Nap erős fénye miatt nem látszanak mellette a csillagok. Az a tizenkét csillagkép, amelyet a Nap, látszó égi körútja során érint, alkotja az állatövet : Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak. A Nap ugyan áthalad egy tizenharmadik, a Kígyótartó csillagképen is, de azt nem számítják az állatöv csillagképei közé.  

Alsó és felső kulmináció:  Egy égitest a Föld tengelyforgásától keletkező napi mozgása során körpályát ír le az égen. Pályájának a látóhatár feletti legmagasabb pontját elérve történik a felső kulmináció, amely az északi féltekéről nézve déli irányban következik be. A pálya legalsó pontja az alsó kulmináció.  

Apertúraszintézis: Több kisebb távcső összekapcsolása egy rendszerré. Az ilyen rendszer teljesítőképesség szempontjából sok tekintetben úgy viselkedik, mintha egyetlen nagyméretű távcső volna. Különösen sikeresen alkalmazzák a rádióhullám-tartományban, ahol a csillagászok számára lehetőséget ad a rádióforrások finom részleteinek vizsgálatára. /A képen az új-mexikói 28 tagú rádióteleszkóp rendszer /Socorro/

Apoapszis/periapszis: Az apoapszis valamely égitest és a körülötte keringő másik test (bolygó,

üstökös, űreszköz stb.) közötti legnagyobb távolság. A periapszis valamely égitest és a körülötte keringő másik test közötti legkisebb távolság. 

Apogeum: A Föld körül ellipszis alakú pályán keringő mesterséges hold (és a Hold) pályájának a Föld középpontjától legtávolabbi pontja.

Asszociáció (csillagcsoportosulás): Nagy, a nyílthalmazoknál is kevesebb (maximum néhány ezer, de jellemzően pár száz) tagot számláló, laza, szabálytalan alakú csillagcsoportosulások. A Tejútrendszerben mintegy ezer található.
Aszteroida: Kisbolygó, a Nap körül keringő kisebb (1 és 1000 km közötti átmérőjű) szabálytalan alakú kőzet anyagú égitest. Számukat 100 000 körülire becsülik, többségük a Mars és a Jupiter pályája között kering.
Asztrofizika: A fizika törvényeinek és elméleteinek alkalmazása a csillagokra és a galaxisokra azzal a céllal, hogy viselkedésüket elméleti modellek segítségével magyarázzák. Egyik speciális ága a központi égitestünket vizsgáló napfizika.
Azimut szög: A horizont délpontja és a csillag horizontális talppontja által bezárt szög az óramutató

járásával megegyező irányban mérve. A délponttól kiindulva nyugaton, északon, keleten át 0°-tól 360°-ig számítják.
Barnard csillag: 1916 júniusában E.E.Barnard a Yerkes obszervatóriumban /USA/ 10,31 ívmásodperc/év saját mozgású csillagot észlelt, mely a máig ismert legnagyobb saját mozgás. /Szerk: azóta találtak még nagyobb saját mozgású csillagot./ Ez a csillag kb. 180 év alatt akkora távolságot tett meg az égen, ami a telihold átmérőjével egyenlő. Ez a negyedik legközelebbi csillag, távolsága 1,81 parszek. Az Ophiuchus /Kígyótartó/ csillagképben található, egy 9,5 mg-os vörös törpe.

Bolometrikus fényrend: Egy csillag valamennyi hullámhossztartományra kiterjedő összsugárzásának mértéke. Közvetlenül csak űreszközök segítségével mérhető, a földről nem.

Chandrasekhar-határ: Subrahmanyan Chandrasekhar /1910-1995/ indiai származású amerikai fizikus, matematikus, asztrofizikus. Nevéhez fűződik a Chandrasekhar-határ kiszámítása, amely határérték egy csillag tömegére vonatkozóan megszabja, hogy fehér törpeként végzi, vagy szupernóvaként szétrobban. 1983-ban Nobel-díjat kapott. A NASA róla nevezte el az 1990-ben indított, Chandra röntgen-obszervatóriumot.