2019. június 5., szerda

Az első dokumentált Jupiter-észlelésem

A május 10.-i éjszakán feltett szándékom volt, hogy a Jupitert fogom alaposan megvizsgálni. Tisztában voltam vele, hogy ehhez legalább éjjel 1-ig virrasztanom kell, de ez még hagyján. A délkeleti térség, ahol a bolygó majd felbukkan, nálam magas fenyőkkel telített, és mivel alacsonyan vonul majd át az égen, kétséges volt, egyáltalán lencsevégre tudom-e majd kapni.
Míg érkezésére vártam a Hattyú csillagképben bolyongtam picit, a Deneb és néhány szép csillagcsoportosulás ragadta meg a figyelmem. Tűrhető volt az ég, csak a pára kezdett elhatalmasodni. Éjjel 1 körül már erősen vizes volt a műszerem, no meg az okulárok is.
És ekkor feltűnt a célpontom, össze se lehetett keverni mással fenséges ragyogását. Az egyik fenyő ágai között csillant meg, úgy kalkuláltam, hogy pályája alapján 25-30 perc múlva kedvező helyzetben lesz ahhoz, hogy a Dobsonnal is ránézzek.

Ez az a pont amikor élni kell a nagyítással, így a 100-szoros mellett döntöttem helyesen. Felszíni formák sajnos egyáltalán nem mutatkoztak, csak a sápadt sárga korong, de így is teljesen elégedett voltam. A holdak gyönyörűen jöttek de egy hiányzott, hova lett? A legtávolabbit fényesebbnek ítéltem meg a többihez képest. Az észlelés végén rohantam is a Stelláriumhoz, hogy utána járjak ezeknek a kérdéseknek.
Mint kiderült a holdak balról jobbra az alábbi helyzetben voltak: Európa, Io, Callisto. Mivel a Callisto közel 5000 km átmérőjű nem csoda, hogy fényesebbnek mutatkozott 3100-3600-as társaihoz képest. A negyedik hold rejtélyéhez csak a Meteor évkönyvet kellett volna felcsapnom. A Ganümédesz a Jupiter takarásában volt a kérdéses időszakban, így nem is láthattam. Minden szál elvarrva, jó éjszakát!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése