Verőfényes nap után izgatottan mentem ki késő este csillagvadászatra. A Mars már lement, vagy legalábbis nagyon alacsonyan volt a nyugati horizont fölött. Legutóbb már ránéztem, de csak igen fényes, csillagszerű képet mutatott. Ha majd meglesz a nagyobb nagyítást lehető tevő Plössl okulárom, újra megtekintem, no meg egy Barlow lencse is kellene. Lesz mit fejlesztenem a következő hónapok során.
Télen az ég átlátszósága nem valami jó, szinte mindig ködszerűen szürkés. A mélyfekete hátteret szeretem, de erre alighanem várnom kell a jobb idők megérkeztéig.
Egy magasan, a zenit felé közelebb lévő csillagképet kerestem, és az Aurigára esett a választásom. Ráálltam a bétájára, jó nagy tumultus volt a környezetében halvány csillagokból. Túl nagy falat volna lerajzolni, így átugrottam a Capellára, az ég hatodik legfényesebb objektumára. Megragadott az a dupla hármas csillagokból álló "pajzs", ami mintha jobbról védelmezné, rajzolni kezdtem. Nem elég pontos, de a lényeg látszik.
Az alsó kép készítőjét sajnos nem ismerjük, de szintén a Capellát
fotózta le. Ez utóbbin a két hármas csillag jobb oldalt, alul húzódik.
Most szembesültem csak vele, hogy a Capella valójában kettőscsillag,
igaz senki se tudja bontani, mivel a két tag mindössze 0,04"-re van
egymástól. A külső hármas csillag alsó tagját talán egy fél magnitúdóval halványabbnak véltem, de mindenképp 7-es felett lehet. A Stellarium szerint fentről lefelé haladva: 6.9, 8.05, 8.75 mg. Érdekes, fényesebbnek gondoltam őket.
Mindjárt három Messier objektum is van itt a közelben /M36-37-38/, gondoltam rájuk keresek. Célszerűbbnek találtam a túloldalról, a Taurus bétája felől közelíteni, és vagy 20 percen át "bogarásztam" a környéket, de a halom csillag között sehogy sem akadtam rájuk. Ilyenkor jönne jól egy motoros vezérlésű ekvatoriális állvány az azimutális helyett. De nem adom fel, nagyobb nagyítással,
esetleg szűrők közbeiktatásával lehet, hogy többre megyek a jövőben. Mivel a csillagkép cirkumpoláris, bőven lesz lehetőségem időről-időre letapogatni alaposabban.
Télen az ég átlátszósága nem valami jó, szinte mindig ködszerűen szürkés. A mélyfekete hátteret szeretem, de erre alighanem várnom kell a jobb idők megérkeztéig.
Egy magasan, a zenit felé közelebb lévő csillagképet kerestem, és az Aurigára esett a választásom. Ráálltam a bétájára, jó nagy tumultus volt a környezetében halvány csillagokból. Túl nagy falat volna lerajzolni, így átugrottam a Capellára, az ég hatodik legfényesebb objektumára. Megragadott az a dupla hármas csillagokból álló "pajzs", ami mintha jobbról védelmezné, rajzolni kezdtem. Nem elég pontos, de a lényeg látszik.
Mindjárt három Messier objektum is van itt a közelben /M36-37-38/, gondoltam rájuk keresek. Célszerűbbnek találtam a túloldalról, a Taurus bétája felől közelíteni, és vagy 20 percen át "bogarásztam" a környéket, de a halom csillag között sehogy sem akadtam rájuk. Ilyenkor jönne jól egy motoros vezérlésű ekvatoriális állvány az azimutális helyett. De nem adom fel, nagyobb nagyítással,
esetleg szűrők közbeiktatásával lehet, hogy többre megyek a jövőben. Mivel a csillagkép cirkumpoláris, bőven lesz lehetőségem időről-időre letapogatni alaposabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése