Fókuszban a Canis Minor

Március 17.-én verőfényes napunk volt, estére is derült ég volt előrejelezve, így izgatottan vártam az esti észlelést. Az ég átlátszósága ugyan nem volt valami jó, de legalább nyugodt volt a légkör. Már kora este kinéztem a Kis Kutya csillagképet. Terjedelménél fogva nem nagy területet foglal el az égbolton, Messier objektumot nem tartalmaz, így hamar végignézhetőek a fontosabb csillagai.

Hamar ráálltam a Procyonra, a Canis Minor alfájára. Igen fényes /0,37 mg/, az égbolt nyolcadik legfényesebb csillagáról van szó, és "mindössze" 11 fényévre van tőlünk. Hosszan tanulmányoztam, sok csillaggal nem igazán volt körülvéve, de mellénézéssel még mintha bevillant volna egy halvány. Átálltam 50x-es nagyításra kockáztatva azt, hogy esetleg csillagot "vesztek", de éppen ellenkezőleg történt, bizonyossá vált az a kis halvány csillagocska a Procyon mellett, ami már 30x-os nagyítással is sejthető volt.

Érdemes megtekinteni ezt a Procyonról készült, 2017-es fotót, amit egy Bresser Messier AR-102XS/460-as távcső segítségével észleltek. Lényegesen részletgazdagabb, de a csillagkép hasonló helyzetében készült, így néhány fényesebb objektuma jól összevethető az általam észleltekkel.
A Canis Minor alfájáról tudjuk, hogy kettőscsillag, a Procyonnak egy halvány /10,7 mg/ fehér törpe kísérője van, a páros közel 41 év alatt kerüli meg egymást, A főcsillag egyrészt gyakorlatilag elnyomja fényével a B tagot, másrészt olyan közel van, hogy először csak 90 cm-es lencsés távcsővel tudták detektálni vizuálisan, még 1896-ban. Elérhető egy fotó a páros 2012-ben megfigyelt helyzetéről.

Mindössze 5 szögmásodpercre vannak egymástól. Jól látszik, hogy majd 2028-ban lesz a B tag a legnagyobb elongációban, akkor talán kedvezőbb körülmények kínálkoznak az észleléséhez, de akkor is csak inkább obszervatóriumok számára. Ha már Procyon, akkor nem maradhatott ki a Gomeisa sem, a CMi bétája, de ugyanitt a gammája is megfigyelhető volt.
Visszatérve az alfára, amikor nagy látószögű /6°-os/  okulárral tekintettem rá, benne voltak a delták is, így részletesebb megfigyelésükhöz mindössze arrébb kellett "pöccintenem" a tubust. Ezt a csoportot is megörökítettem, alul pedig a Stellarium "szemszögéből" látható ugyanaz néhány nappal később, /piros karikában kiemelve a szóban forgó csoport/ nem sokkal mielőtt a Kis Kutya csillagkép lebukott a horizont alá.