Napok óta csillagos az ég, de az átlátszóság eddig nem volt valami jó, a mai este azonban egy fokkal jobbnak ítéltem meg, így fél 10 tájt kipakoltam.
Legutóbb már megnéztem a Szekeres alfáját, bétáját, gondoltam itt az ideje sorra venni a többi fényesebb objektumait is. Kezdtem az epszilonnal, majd visszatértem a Capellára, abban bízva, hátha meglátom a hozzá egészen közel található NGC1883-as nyílthalmazt. Csak a nagy üresség köszönt vissza rám. Utólag kiderült, hogy a maga 12 magnitúdós fényességével esélyem se lett volna rá. Időközben a csillagkép egyre süllyedt le a horizont felé, elkezdtem aggódni a fokozódó fényszennyezés hatásaitól tartva.
Érdekes témának ígérkezett az Éta és Zéta Aurigae páros, ami nemcsak hogy szabadszemes, de kisebb nagyítással még egy látómezőben is élvezhető.
Az Éta 3,18 mg, és mintegy 243 fényévre van a Napunktól, attól ötször nagyobb tömegű, 955-szer nagyobb fényerővel.
A Zéta egy kettős és változócsillag egyben. Az A és B tagok egymás körüli keringési pályája a látószögünkkel majdhogynem egy síkba esik, így talán ez is oka lehet, hogy felbontani nem tudtam őket. 972 nap alatt kerülik meg egymást. 3,7 és 3,97 között változtatja a Zéta fényességét, de mivel szinte egyforma fényesnek láttam őket, gondolom most a 3,7-es értékhez lehetett közelebb, bár ilyen kis differencia mellett ezt így nehéz megítélni. Az Éta fehér volt, a Zéta határozottan vörösnek látszódott. Kettőjük között, a kör középen látható halvány csillag, valamint a jobb oldali is csak elfordított látással csillant be.
Az alsó képen a Palomar Obszervatórium felvétele látható a két objektumról. Itt derül ki, hogy amit én fehérnek láttam az valójában kék.
A továbbiakban ránéztem még a thétára, és innen akartam a Messier objektumokra ugrani. Az útvonal egyszerűnek tűnt, többször is nekiugrottam, de eredménytelenül. A közeli autóút felől kisugárzó fényszennyezés már szinte az Auriga alját nyaldosta, ez is közrejátszott abban, hogy feladjam mára. Ha legközelebb ezzel a csillagképpel foglalkozom, célirányosan csak a Messierekre fogok koncentrálni, elvégre három "skalpot" is begyűjthetek itt egycsapásra. /M36-37-38/
Legutóbb már megnéztem a Szekeres alfáját, bétáját, gondoltam itt az ideje sorra venni a többi fényesebb objektumait is. Kezdtem az epszilonnal, majd visszatértem a Capellára, abban bízva, hátha meglátom a hozzá egészen közel található NGC1883-as nyílthalmazt. Csak a nagy üresség köszönt vissza rám. Utólag kiderült, hogy a maga 12 magnitúdós fényességével esélyem se lett volna rá. Időközben a csillagkép egyre süllyedt le a horizont felé, elkezdtem aggódni a fokozódó fényszennyezés hatásaitól tartva.
Érdekes témának ígérkezett az Éta és Zéta Aurigae páros, ami nemcsak hogy szabadszemes, de kisebb nagyítással még egy látómezőben is élvezhető.
A Zéta egy kettős és változócsillag egyben. Az A és B tagok egymás körüli keringési pályája a látószögünkkel majdhogynem egy síkba esik, így talán ez is oka lehet, hogy felbontani nem tudtam őket. 972 nap alatt kerülik meg egymást. 3,7 és 3,97 között változtatja a Zéta fényességét, de mivel szinte egyforma fényesnek láttam őket, gondolom most a 3,7-es értékhez lehetett közelebb, bár ilyen kis differencia mellett ezt így nehéz megítélni. Az Éta fehér volt, a Zéta határozottan vörösnek látszódott. Kettőjük között, a kör középen látható halvány csillag, valamint a jobb oldali is csak elfordított látással csillant be.
 |
| https://it.wikipedia.org/wiki/File:Zeta_%26_Eta_Aur.jpg |
A továbbiakban ránéztem még a thétára, és innen akartam a Messier objektumokra ugrani. Az útvonal egyszerűnek tűnt, többször is nekiugrottam, de eredménytelenül. A közeli autóút felől kisugárzó fényszennyezés már szinte az Auriga alját nyaldosta, ez is közrejátszott abban, hogy feladjam mára. Ha legközelebb ezzel a csillagképpel foglalkozom, célirányosan csak a Messierekre fogok koncentrálni, elvégre három "skalpot" is begyűjthetek itt egycsapásra. /M36-37-38/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése